Az egyenlőség tartományi és városi felelősei

Bajor Nőtanács

A civilekből és minisztériumokból álló testület 1973-ban alakult, jelenleg 46 szervezet van a tagjai között, amelyek 3 millió nőt képviselnek. A tartományihoz hasonló tanács országos szinten is működik. A Bajor Nőtanács finanszírozását a parlament (anyagi támogatás), és a szakminisztérium biztosítja (infrastruktúra). Az irodának 1 teljes állású és egy részmunkaidős alkalmazottja van. A tagszervezetek között vannak szakmai szervezetek, szakszervezetek, karitatív szervezetek, egyházi szervezetek is. A testület célja az esélyegyenlőség elősegítése, és a civilek közötti hálózatépítés. Továbbá a döntéshozó, végrehajtó szerveknek adnak tanácsot, a parlamenti pártok, miniszterek megbízottjaival tárgyalnak, a törvényhozásba is beleszólnak, de csak véleményező szerepük van.
5 munkacsoportot működtetnek az alábbi témákban: képzés, családügy, szociális és foglalkoztatáspolitika, egészség, média. A munkacsoportok feladata az adott kérdésekben szakmai anyagok kidolgozása. A Bajor Nőtanács munkatársának tájékoztatása szerint az aktuális témák és ügyek:

Müncheni esélyegyenlőségi iroda

Az iroda 1985 óta létezik, Bajorországban Münchenben volt az első ilyen intézmény, amely a nők politikai nyomására alakult, az ezt kötelezővé tévő törvény csak utána keletkezett. Így München példa lett más városok számára is, ugyanakkor tartományonként eltérő a szabályozás. München és Bajorország között amúgy is ellentétek vannak, hiszen más színezetű a politikai vezetés. Bajorországot katolikus, konzervatív, családközpontú tartománynak tartják, a nőpolitika itt gyakran egyenlő az anyapolitikával, vagyis a családpolitikával, de az iroda vezetője és munkatársai igyekeznek ezen változtatni.
Tavaly óta Michaela Pichlbauer vezeti az irodát, 8 alkalmazottjuk van, és 28 ezer városházi alkalmazott, valamint egész München (1,3 millió lakos) esélyegyenlőségével foglalkoznak.
A városi tanácsban (közgyűlés) létezik esélyegyenlőségi bizottság, ennek civilek is tagjai. Törvényi kötelezettség alapján 4 évente a nők és férfiak egyenlőségére vonatkozó stratégiát kell készítenie a városnak, illetve ennek teljesítéséről jelentést kell írni. Ez a járási és annál nagyobb önkormányzatoknak az egész tartományban kötelező, évente kétszer munkacsoport-találkozót tartanak tartományi szinten az esélyegyenlőségi felelősöknek.
Eleinte az volt a feladatuk, hogy házon belül biztosítsák a munkaerő-piaci esélyegyenlőséget a nőknek, ezt a személyzeti politikai tudatosításával próbálták elérni, továbbképzések tartásával, érzékenyítéssel. A városházán a 25 év munkálkodás eredményeképpen most már komolyan veszik a témát, de az irodán a feladathoz képest így is kevesen vannak, ezért nem tudnak mindennel egyformán foglalkozni, így mindig kijelölnek prioritásokat.
Az iroda hatékonysága természetesen függ a hatalmi viszonyoktól is - ők közvetlenül a főpolgármester alá tartoznak, és törvény rögzíti az irodavezető jogait, aki szinte bármilyen városházi döntésbe beleszólhat (vétójoga van). Az irodavezető elvileg minden városházi állásinterjún ott lehet, és a felvételin megkérdezik az illetőt, hogy a saját szakterületén hogy fogja kezelni a gender kérdést.
Az iroda tanácsadást nyújt a szakfőosztályoknak, és a tizenkét szakmai egységben mindenhol van a gender témáért felelős (aki nem feltétlenül csak ezzel foglalkozik). Foglalkoznak a vezetők speciális képzésével is (gender kompetencia), bizonyos képzések kötelezőek.
Az iroda elsősorban nem anyagilag, hanem információval, pályázatírásban segítségnyújtással, ajánlólevél írásával támogatják a nőkkel foglalkozó civil szervezeteket, és azok hálózatosodását. Ugyanakkor a müncheni civil szervezetek jobban együttműködnek, mert a bajor főváros gazdag, így nincs olyan nagy verseny, hiszen szinte mindenkinek jut támogatás.
A müncheni polgárok esélyegyenlőséggel, diszkriminációval kapcsolatos panaszaikkal a BürgerInnen Büro -hoz (ügyfélszolgálat) fordulhatnak.
Michaela Pichlbauer elmondta, hogy eleinte nagyon erőteljesen kellett fellépniük (pl. szexista plakátok leszedetéséért), és a 25 év folyamatos jelenlét és munka következtében tiszteletet vívtak ki maguknak. Korábban sokat támadták őket a sajtóban is, mára a téma komolyságát elismerik. Úgy véli, már nem kell harcosnak lenni, inkább kooperatívnak, de ez korábban nem működött volna, hiszen akkor szükség volt az erősebb fellépésre azért, hogy egyáltalán eljusson a müncheniekhez a téma, szó essen róla, ne lehessen a szőnyeg alá söpörni. Véleménye szerint a 25 éves müncheni esélyegyenlőségi iroda sikeréből levonható tanulság az, hogy egyszerre minden fronton aktívnak kell lenni: a stratégiai tervezésben, a lehetőségek keresésében, és a gyakorlati megvalósításban.